ATF automataváltó olaj

Kövessük a gyári előírást

A legelső és legfontosabb lépés az automata váltóolaj kiválasztásánál, hogy megnézzük a gépkönyvet vagy a gyártó műszaki leírását. Minden autó (vagy teherjármű) esetében a gyártó előírja a váltóhoz megfelelő olaj specifikációját. Ezek az előírások típusonként eltérőek lehetnek, és szigorúan követendők. Nem szabad eltérni a gyári ajánlástól! Ha nem megfelelő olajat töltünk a váltóba, az rossz kapcsolási teljesítményt, rángatást, csúszást okozhat, sőt a belső alkatrészek idő előtti kopásához vagy meghibásodásához vezethet

Összefoglalva, a gyári specifikáció az első számú iránytűnk – ezt kell az olaj kiválasztásánál figyelembe venni.

Teljesítményszintek és szabványok (Dexron, Mercon, ZF stb.)

Az automata váltóolajok esetében nincsen egységes nemzetközi szabványrendszer (mint pl. a motorolajoknál az API vagy ACEA). Helyette a váltógyártók saját specifikációkat dolgoztak ki, amelyek biztosítják, hogy az olaj megfeleljen az adott váltó követelményeinek. Hagyományosan az amerikai gyártók specifikációi terjedtek el (General Motors – Dexron sorozat, Ford – Mercon sorozat, Chrysler – ATF+ sorozat), de mára már a nagy európai gyártók is saját szabványokkal rendelkeznek (pl. Mercedes-Benz 236.xx, ZF LifeguardFluid, Voith stb.). Ezért találkozhatunk az olajok flakonján különféle betű-szám kombinációkkal – ezek azt jelzik, hogy a termék mely gyártói előírásoknak felel meg. Az alábbiakban áttekintjük a legismertebb teljesítményszinteket.

• Dexron: Eredetileg a General Motors által kifejlesztett ATF-szabvány neve, amely több generáción át fejlődött. Például a Dexron-II és Dexron-III folyadékok évtizedekig általánosnak számítottak sok automata váltóban. 2005-től vezették be a Dexron-VI-ot, amit a GM már 6 fokozatú automata váltóihoz fejlesztett ki. A Dexron VI egy alacsonyabb viszkozitású, szintetikus alapú olaj, amely visszafelé kompatibilis a régebbi Dexron-II és III alkalmazásokkal – tehát ahol korábban Dexron-II vagy III volt előírva, ott az új Dexron-VI is használható, és kiváltja a régieket. Ugyanakkor fordítva ez nem igaz: egy modern, Dexron-VI-ot igénylő váltóba nem szabad gyengébb (régebbi) Dexron-II/III olajat tölteni. A Dexron sorozatnál fontos megjegyezni, hogy 2006 után a GM már csak a Dexron-VI-ot engedélyezi a legtöbb járművéhez – a régi Dexron III besorolás hivatalosan megszűnt, bár utángyártott olajok formájában még kapható “Dexron III kompatibilis” termék.
• Mercon: A Ford saját automata váltóolaj szabványcsaládja, hasonló elven, mint a Dexron. Az eredeti Mercon 1987-ben jelent meg, és jellemzőit tekintve nagyon hasonló volt a Dexron-II-hez – ezért a korabeli Ford automata váltók nagy részéhez megfelelő volt. Fontos azonban tudni, hogy a Ford 2007-ben megszüntette az eredeti Mercon licencelését, és előírta, hogy ahol korábban sima Mercon-t írtak elő, ott ezentúl a fejlettebb Mercon V használható. A Mercon V 1997-ben került bevezetésre, és teljesen felváltotta a régi Mercon-t – ma már ez (és további továbbfejlesztett változatai) az előírás a legtöbb Ford modellhez. Lényeges, hogy a Mercon sorozat újabb tagjai nem kompatibilisek a Dexronnal: míg a régi Mercon még lényegében Dexron-II szintű volt, a Mercon V és későbbi (Mercon SP, Mercon LV – Low Viscosity, Mercon ULV – Ultra Low Viscosity) már teljesen külön fejlesztésű folyadékok. Ahogy a szakirodalom figyelmeztet: a jövőbeli Mercon V, SP, LV, ULV típusú olajok nem keverhetők sem a régi Mercon/Mercon V folyadékokkal, sem a GM Dexron-III(H) vagy újabb Dexron-VI fluidokkal. Mindig külön ellenőrizni kell, hogy az adott Mercon verzió pontosan megegyezik-e azzal, amit a váltó megkíván. (Például a Ford specifikusan jelezte, hogy a Mercon SP kizárólag bizonyos TorqShift teherautó-váltókhoz való, és nem használható olyan helyen, ahol Mercon V kell) Az újabb, 6-10 fokozatú automata sebességváltók – illetve a hibrid és elektromos hajtások egyedi áttételei – még specializáltabb folyadékokat igényelnek a megfelelő működéshez. Ilyen például a 2017 után gyártott 10 fokozatú automata, amihez a Ford és GM közösen fejlesztették ki az ultra alacsony viszkozitású Mercon ULV folyadékot. Ezek a fejlesztések a jobb hatásfok (üzemanyag-takarékosság) és a gyorsabb kapcsolások érdekében történtek – de azt eredményezik, hogy manapság szinte minden modern automata váltó más és más specifikációt kíván meg.
• ZF és egyéb gyártói olajok: Az európai autók jelentős részében – például BMW, Audi, Land Rover, illetve számos haszongépjármű – a német ZF cég automata váltói dolgoznak. A ZF a saját váltóihoz külön folyadékokat engedélyez, melyeket gyakran LifeguardFluid néven emlegetnek. Például a ZF 6HP sorozatú 6 sebességes váltókhoz a Lifeguard 6, a 8HP sorozatú 8 fokozatú váltókhoz pedig ZF LifeguardFluid 8 jelzésű olaj való. Ezek a folyadékok speciális összetételűek, és sok esetben eltérnek az általános Dexron/Mercon szinttől – ezért a ZF kifejezetten nem javasolja Dexron alapú olaj használatát a saját váltóiban. (Egyes kivételek vannak: néhány ZF váltót egyes gyártók GM-specifikációjú olajjal töltöttek, de ezt kizárólag a gyári leírás alapján szabad eldönteni.) A ZF a jóváhagyásait TE-ML számmal is jelöli (pl. ZF TE-ML 11, 14 stb. listák), amelyek felsorolják, hogy az adott olaj mely ZF váltókhoz használható. Hasonlóképp a Mercedes-Benz is a saját váltóihoz 236.xx jelölésű (MB 236.10, 236.14, 236.15 stb.) specifikációkat ad meg, a Voith (buszok váltóinál) is saját számrendszert alkalmaz. Összességében: nincs egységes ATF szabvány, mindig a konkrét váltó gyártója határozza meg a követelményeketolajshop.hu. Ezért az olaj kiválasztásánál elengedhetetlen, hogy az adott termék flakonján megtaláljuk a keresett specifikációt vagy jóváhagyást, legyen az Dexron, Mercon, ZF, MB, stb. Ha nincs rajta, ne kockáztassunk azzal, hogy “biztos jó lesz” – keressünk olyat, ami rendelkezik a szükséges minősítéssel. Ahogy egy szakcikk is figyelmeztet: attól, hogy egy régi Ford olaj kompatibilis volt a GM Dexronnal, nem következik, hogy általában minden Dexron/Mercon csere-kompatibilis – mindig a gyári ajánlást kövessük.

Váltótípusok és a megfelelő olaj

Nem csak a gyártói szabvány, hanem az automata váltó típusa is meghatározza, milyen olaj szükséges. Ma már többféle automata erőátviteli rendszer létezik személyautókban és munkagépekben egyaránt, például:

• Hagyományos hidrodinamikus automata (nyomatékváltós, bolygóműves automata váltó) – Ezekben a klasszikus automatákban az ATF olaj hidraulikus közegként is funkcionál, a nyomatékváltó (torque converter) működéséhez és a hidraulikus vezérléshez is szükséges. Az ilyen váltókhoz való folyadékot nevezzük ATF-nek a hétköznapi értelemben. Tipikusan piros színű, speciális súrlódásmódosító adalékokat tartalmazó olaj. Ide tartozik a legtöbb 4-5-6-8-10 fokozatú automata személyautó- és teherautó-váltó, ha nem jelzik külön, hogy CVT vagy DCT. Példa: egy 6 fokozatú Toyota vagy Aisin automata váltó Toyota ATF WS specifikációjú olajat igényel, míg egy régebbi Opel 4-sebességes automata Dexron III-at, egy újabb 6-sebességes GM váltó pedig már Dexron VI-ot. Ezek mind hagyományos ATF-ek, de specifikációjuk eltérő.
• CVT (fokozatmentes automata váltó) – A CVT váltók (pl. a Nissan X-Tronic, Toyota/Audi Multitronic, Honda féle CVT-k) egészen más elven működnek, mint a hagyományos automaták. Bennük ékszíj vagy tolólánc és változó átmérőjű tárcsák adják az áttételt folyamatosan változtatva. Az ilyen váltók folyadéka is speciális: más a súrlódási jellemzője, mivel egyszerre kell megfelelően tapadnia a fém lánc és a tárcsák között, de közben kenjen is és hűtsön. A CVT-fluid általában zöldes vagy sárgás színű, és szigorúan csak CVT váltókhoz használható – egyetlen hagyományos ATF sem tudja maradéktalanul azt a súrlódási karakterisztikát nyújtani, amit a CVT igényel. Fontos, hogy CVT váltóba sose töltsünk hagyományos ATF-et – ha CVT-je van az autónak, akkor kifejezetten CVT-folyadékot kell bele tölteni.
• DCT/DSG (duplakuplungos automata váltó) – A kétkuplungos automata váltók (pl. Volkswagen DSG, Audi S-Tronic, Ford Powershift, BMW DKG, Mercedes 7G-DCT stb.) megint külön kategóriát képeznek. Felépítésük szerint tulajdonképpen két részre oszthatók: egy mechanikus fogaskerekes részre, mint egy hagyományos kézi váltó, és egy olajban futó többtárcsás kuplungrendszerre (két tengelykapcsolóval a páros és páratlan fokozatoknak). E váltók előnye a villámgyors kapcsolás és hatékonyság, azonban olajigényük speciális. A DCT olaj egyszerre kell kenje a fogaskerekeket és hidraulikusan működtesse/hűtse a többlemezes kuplungokat. Vannak gyártók, akik hagyományos ATF-re hasonlító folyadékot fejlesztettek a DCT-hez, mások inkább a kézi váltó olajaira jellemző adalékolást alkalmaznak – ezért DCT olajat sem szabad felcserélni más típusúval, és még DCT olaj és DCT olaj között is csak akkor cserélhetünk, ha az adott specifikáció engedi. Például: a Volkswagen DSG váltóihoz (6 fokozatú, nedves kuplungos DSG, pl. DQ250) a VW G 052 182 vagy G 052 529 specifikációjú olajat követel (általában DSG olajként forgalmazzák), míg a Ford duplakuplungos Powershift váltójához a Ford WSS-M2C936-A (vagy újabb WSS-M2C938-A) előírású olaj kell – ez utóbbi teljesen eltér a Ford hagyományos automatáknál alkalmazott Mercon LV-től. A DCT váltók általában érzékenyek az olaj minőségére és állapotára, ezért a csereperiódusuk is rövidebb: jellemzően ~60 000 km-enként ajánlott olajat cserélni bennük. Ezt a gyártók is gyakran előírják (pl. VW DSG olajcsere 60 000 km). Fontos: soha ne keverjük a DCT/DSG olajat sem ATF-fel, sem CVT-vel – minden esetben az adott váltóhoz készült külön folyadékot használjuk, különben a váltó működési hibáihoz vezethet (rángatás, rossz kapcsolás, idő előtti kopás).

Személyautó vs. haszongépjármű automaták

Automata sebességváltók nem csak személyautókban vannak – nagy számban alkalmazzák őket teherautókban, buszokban, munkagépekben is. Ugyan az alapelv sokszor hasonló (hidrodinamikus nyomatékváltó vagy akár újabban automatizált manuális rendszerek), a terhelés és üzemi körülmények különböznek, ami hatással van a folyadékokra is.

A haszonjárművek (pl. 20 tonnás kamionok, városi autóbuszok, mezőgazdasági gépek) automata váltói gyakran nagyobb hőterhelésnek vannak kitéve. A váltóolaj üzemi hőmérséklete nagyban befolyásolja az élettartamát: normál személyautós üzemben 80–95 °C a folyadék hőfoka, de ha tartósan 120–130 °C fölé megy, az drasztikusan gyorsítja az olaj öregedését. Szemléltető adat: ~80 °C-on akár 160 000 km-t is kibír egy ATF, míg 130 °C felett már pár ezer kilométer alatt tönkremegy. A teherautók nehéz üzeme (nagy vontatmányok húzása, meredek emelkedők, folyamatos megállás-elindulás) ezért gyorsabban elhasználja az olajat, és gyakrabban kell cserélni, mint egy átlagos személyautóban – hiába lehetne papíron ugyanaz a specifikáció.

A másik fontos különbség, hogy a haszongépjárművek automatáinál is megvannak a saját szabványok. Gyakori például az Allison Transmission által gyártott automata váltók használata teherautókban, buszokban. Az Allison régebben a Dexron III besorolású olajokat vette alapul (sok Allison váltóhoz a járműgyártók Dexron-IIIG/H vagy Mercon megfelelőségű olajat írtak elő). Mára az Allison saját jóváhagyásokat vezetett be: ilyen a TES-389, ami lényegében egy továbbfejlesztett Dexron IIIH szint; illetve a TES-295, ami egy teljesen szintetikus, hosszú csereperiódusú ATF kifejezetten nehéz üzemi használatra. Például: egy városi busz Allison automata váltója esetén az üzemeltetők gyakran TES-295 minősítésű szintetikus olajat használnak, mert ezzel akár kétszeresére is növelhető az olajcsere-periódus a sima Dexron III-hoz képest. Ez azt jelenti, hogy egy megbízható, magas teljesítményszintű (és drágább) olajjal kiváltható a régi előírás, extra üzembiztonsági tartalékot adva. Természetesen, ha egy teherautó vagy munkagép kézikönyve kifejezetten egy újabb Allison specifikációt (pl. TES-295 vagy a legújabb TES-668) ír elő, akkor azt kell követni – ezek az olajok a lehető legjobb hő- és oxidációs stabilitást nyújtják a folyamatos terhelés alatt. Hasonló a helyzet a ZF haszongépjármű automatáknál is (pl. egy ZF Ecomat/Ecolife buszváltó): a ZF kiadja a jóváhagyási listáját (ZF TE-ML 04, 14 stb.), és az olajok címkéjén fel van tüntetve, melyik csoportban engedélyezettek. Összességében a haszongépjárművek esetén még inkább kritikus a megfelelő olaj kiválasztása, mert az extrém terhelés miatt kisebb a tűréshatár – cserébe a gyártók gyakran adnak lehetőséget arra, hogy csúcsminőségű szintetikus olajokkal csökkentsük a karbantartás gyakoriságát és a kopást.

Megbízható olajmárka és minőség

Miután tisztáztuk, milyen specifikációjú olajra van szükség, a következő kérdés: milyen márkájút válasszunk? A piacon rengeteg váltóolaj érhető el különböző gyártóktól. A jármű tulajdonosa vagy a szervizes gyakran szembesül azzal, hogy egy adott előírást több márka terméke is teljesít. Általános tanács, hogy érdemes megbízható, ismert gyártó termékét választani, még ha esetleg kicsit drágább is. A nagy nemzetközi olajtársaságok – mint például Valvoline, Lukoil, Castrol, Mobil, Shell, Motul, Total, Fuchs stb. – által gyártott ATF-ek jellemzően garantálják a megfelelő minőségi szintet, hiszen komoly fejlesztés és tesztelés áll mögöttük. Ezek a cégek általában rendelkeznek a szükséges gyártóművi jóváhagyásokkal is. Fontos tudni, hogy például a Ford Mercon vagy a GM Dexron nevek védjegyek – a folyadék gyártója licenc alapján használhatja ezeket a megnevezéseket.

Természetesen vannak márkák amelyek több szabványt is igyekeznek lefedni egyetlen univerzális olajjal (ezeket nevezik “multi-vehicle” ATF-nek). Az ilyen többfunkciós olaj akár  95%-os lefedettséget ígérhet a világ személyautó parkjára – azaz egyszerre felel meg számos amerikai, európai és ázsiai követelménynek (GM Dexron II/III/VI, Ford Mercon LV, Toyota T-IV/WS, Honda Z1/DW-1, Nissan Matic J/K/S, stb.). Az univerzális ATF olaj hasznos lehet, ha valaki többféle autóhoz tartana készleten, vagy a szerviz készletezést egyszerűsítené, de mindig nézzük meg a konkrét felsorolást, hogy tényleg szerepel-e benne a mi váltónkhoz szükséges norma.** Kerüljük az olyan ismeretlen eredetű olcsó olajakat, amelyeknél nincs pontos specifikáció feltüntetve** – ezek kockázatosak lehetnek. Egy kritikus alkatrész, mint az automata váltó, nem a spórolás terepe: a pár ezer forintnyi megtakarítás utólag nagyon nem éri meg, ha a rossz olaj miatt javíttatni kell a váltót több százezer forintért. Összefoglalva: a megfelelő olaj nem csak a szabványon múlik, hanem a minőségen is. Válasszunk olyan terméket, amelyet a szakmában jó tapasztalatokkal használnak, és amely bizonyítottan hozza a szükséges teljesítményt (ezt sokszor a független tesztek vagy a gyári jóváhagyások igazolják).

Karbantartási intervallumok és trendek

Az automata váltóolaj kiválasztása mellett szólni kell a karbantartási szokásokról és az iparági trendekről is. Az autógyártók az elmúlt évtizedekben egyre hosszabb olajcsere-periódusokat hirdettek meg – sőt, néhány esetben “élettartam töltésű” (azaz elvileg soha nem cserélendő) automata váltóolajról beszéltek. Valójában azonban nincs olyan, hogy örökéletű olaj egy automata váltóban. A tapasztalat és a szakértők egyöntetű véleménye az, hogy még a “lifetime fill” jelzésű váltóban is ajánlott kb. 8-10 évente vagy 100 000 km körül olajat cserélni, különösen, ha hosszú távra tervezünk a járművel. Sok gyártó is módosította már korábbi álláspontját, és utólagos ajánlásként 100-150 ezer kilométerenkénti cserét javasol, főleg, ha nehéz körülmények között használják az autót. Egy felelős tulajdonos vagy flottaüzemeltető ennél is sűrűbben – akár 60-70 ezer km-enként – cseréli az olajat, hogy a váltó biztosan hosszú életű legyen. Ez különösen igaz a nagy igénybevételre (pl. sok vontatás, városi taxizás, sportos használat), valamint a DCT váltókra, ahol a gyártók eleve ~60 000 km-et adnak meg csereintervallumnak.

Fejlődő technológia: Az automata váltók egyre bonyolultabbak és hatékonyabbak. Ma már nem ritka a 8-10 fokozatú automata a személyautókban sem, a teherautóknál pedig a 12-16 fokozatú automatizált rendszerek. A több fokozat és a finomabb vezérlés érdekében a gyártók kénytelenek voltak fejleszteni az olajokon is: az új generációs ATF-ek gyakran alacsonyabb viszkozitásúak (könnyebben folyók) a kisebb belső ellenállásért, ugyanakkor magasabb hő- és nyírásstabilitásúak, hogy bírják a terhelést. Ilyen például a korábban említett Mercon ULV/Dexron ULV az ultrakönnyű folyékonyságával, vagy a japán autóknál a Toyota WS (World Standard) ATF, ami a régebbi T-IV olajnál vékonyabb. A tendencia az, hogy egy modern automata váltóban szintetikus bázisú olaj van gyárilag, amely kevesebb lerakódást képez és tovább tart ki magas hőmérsékleten. Ennek ellenére a “fill for life” nem szó szerint értendő – az olaj öregedését és szennyeződését a legjobb technológia sem tudja teljesen kiküszöbölni. Amit megfigyelhetünk még, hogy egyre több a speciális szegmens: a hibrid autók úgynevezett eCVT váltóiban is speciális folyadék van (gyakran egyedi fejlesztés, ami az elektromos motorokkal is kompatibilis), illetve a szervizek igyekeznek univerzális megoldásokat kínálni (pl. gépi olajcserélő berendezéssel teljes olajcsere + átöblítés, illetve többfajta váltóhoz használható olajkészlet tartása). Ugyanakkor a szakmai anyagok figyelmeztetnek: túl univerzális megoldás nem létezik, és nem szabad mindenre jó csodaszerekben bízni. Minden esetben a konkrét jármű igényeire szabott olajat és karbantartást alkalmazzunk.

Összességében a trend az, hogy növekszik az automata váltók aránya a járműparkban, így egyre fontosabb a rendszeres szervizelésük is. Míg régen sokan idegenkedtek az automata váltók olajcseréjétől, ma már a legtöbb szerviz fel van készülve rá, és az autótulajdonosok is tudatosabbak e téren. A váltóolaj-csere költsége ugyan nem alacsony (tipikusan egy teljes olajcsere géppel, szűrővel 100 000 Ft feletti tétel is lehet), de összevetve egy váltógenerál több milliós kiadásával, mindenképp megtérülő befektetés. A flottaüzemeltetők, teherautó-tulajdonosok számára pedig különösen létfontosságú a megfelelő olaj és a csereperiódus betartása, hiszen az állásidő és a meghibásodás költsége hatványozottan jelentkezik az üzletmenetben.

Összefoglalás

Automata váltóolajat választani felelősségteljes feladat, de nem bonyolult, ha ismerjük a szempontokat. Először mindig azonosítsuk a járművünk váltójának típusát és a gyári előírásokat – ebben segít a kezelési könyv vagy a szerviztájékoztató. Ez alapján keressünk olyan olajat, amely teljesíti a szükséges specifikációt (pl. Dexron IIIG, Mercon V, ZF Lifeguard 8, MB 236.14, stb.). Lehetőleg ne térjünk el a gyártó ajánlásától, mert a nem megfelelő olaj használata a váltó működési hibáit és károsodását okozhatja. Ha megvan a szükséges minősítés, válasszunk neves gyártótól származó, jó minőségű terméket – ezek általában rendelkeznek a hivatalos jóváhagyásokkal is, ami garanciát ad arra, hogy az olaj valóban azt tudja, amit ígér. Figyeljünk a váltó típusára: hagyományos automata, CVT vagy duplakuplungos – mindegyikhez a saját folyadéka kell. Ne feledkezzünk meg a karbantartásról sem: nincs “örök életű” olaj, idővel mindenképp cserére szorul, hogy a váltó sokáig, hibamentesen üzemeljen. Legyen szó személyautóról vagy haszongépről, a megfelelő váltóolaj meghálálja magát – könnyebb, simább váltások, jobb üzemanyag-hatékonyság és hosszabb váltóélettartam formájában.

A StartAuto.hu olvasói – autótulajdonosok és szakemberek – bizonyára tisztában vannak vele, hogy a prevenció a legjobb stratégia: a gondosan megválasztott és időben lecserélt automata váltóolaj biztosítja, hogy a jármű hajtáslánca a lehető legjobban teljesítsen, akár személyautóról, akár egy több tonnás teherautóról van szó.

Az automata váltók terén folyamatos a fejlődés, így érdemes naprakészen követni a gyártói ajánlásokat és a kenőanyagipar híreit – mi ebben igyekszünk segítséget nyújtani. Biztonságos közlekedést és problémamentes váltóműködést kívánunk!