Hajtómű olaj

Hajtóműolaj, a rejtett erő – Ipari fogaskerekek kenésének mestere

Az ipari hajtóműolajok elsődleges feladata a hajtóművek, sebességváltók, csigahajtások és más erőátviteli elemek kenése, védelme a kopással, köszörülődéssel és túlmelegedéssel szemben.

A legfontosabb követelmények közé tartozik:

• ISO VG viszkozitás: Az ipari környezetben 32–680 közötti viszkozitási osztályok (pl. ISO VG 68, 100, 150, 220, 320) terjedtek el. A megfelelő választás a forgó sebesség, terhelés és üzemi hőmérséklet függvénye.
• teljesítményszintek: Az AGMA 3–7 skálán biztonsági fokozatok határozzák meg a mechanikai és hőterhelési ellenállóképességet. A magasabb AGMA-szám (pl. AGMA 5) nagy igénybevételű, nehézüzemi hajtóművek esetén ajánlott.
• EP adalékok (Extrém Nyomás): A hajtóműolajokban található EP-komponensek (például kén-, foszfor-zárványok) biztosítják, hogy nagy terhelés esetén is védőfilm képződjön a fogaskerekeken, megelőzve a fém-fém érintkezést.

Alapolajok: az olaj gerince

A hajtóműolajok alapolajának típusa nagymértékben meghatározza a kenőanyag teljesítményét, hőállóságát, élettartamát és ár-érték arányát. A következő alapolaj-típusokat különböztetjük meg:

• Ásványi alapolajok (Group I és II): klasszikus választás általános ipari alkalmazásokhoz, jó költséghatékonyság jellemzi, de korlátozott oxidációs stabilitással és hőállósággal rendelkeznek.
• Szintetikus alapolajok (pl. PAO, polialfaolefin – Group IV): kiváló alacsony hőmérsékleti folyási tulajdonságokkal és magas hőállósággal bírnak. Hosszabb olajcsere-periódust, jobb hatásfokot és energiamegtakarítást tesznek lehetővé.
• Poliglikol (PAG) alapú olajok: különösen alkalmasak csúszó érintkezésű (pl. csigahajtómű) rendszerekhez. Kiemelkedő hővezető képesség és alacsony súrlódás jellemzi őket, de nem kompatibilisek minden tömítőanyaggal vagy ásványi olajjal.

Viszkozitási osztályok: alkalmazkodás a terheléshez

Az ipari hajtóműolajokat leggyakrabban az ISO VG (Viscosity Grade) szerint sorolják be, amely 40 °C-on mért kinematikai viszkozitás alapján osztályozza az olajokat. A leggyakoribb ISO VG osztályok:

• ISO VG 68–150: könnyű és közepes terheléshez, nagy sebességű hajtóművekhez
• ISO VG 220–320: általános célú ipari hajtóművekhez, közepes-sebességű és terhelésű alkalmazásokhoz
• ISO VG 460–680+: nehéz üzemi körülményekhez, lassú járású, nagy terhelésű hajtóművekhez, például bányászati, cementipari berendezésekben

A megfelelő viszkozitás kiválasztása döntő fontosságú: túl alacsony viszkozitás esetén a kenőfilm nem elégséges, míg túl nagy viszkozitás fokozott súrlódást és energiafogyasztást eredményez.

Teljesítményszintek és adalékolás

Az ipari hajtóműolajok megfelelő kiválasztása során kulcsfontosságú szempont a viszkozitáson, az alapolaj típusán és az adalékanyagok összetételén túl a termék teljesítményszintje, amely pontosan meghatározza, hogy az adott kenőanyag milyen üzemi körülmények között nyújt biztonságos és optimális működést. Az iparági szabványok és előírt teljesítményszintek biztosítják a hajtóműolajok minőségi megfelelőségét, amihez a gyártók következetesen igazodnak. Az alábbiakban ismertetjük a legfontosabb szabványokat és azok jelentését.

Az ISO 12925-1 nemzetközi szabvány ipari hajtóműolajok osztályozására szolgál, amely a viszkozitás, hőmérséklet-tartomány, terhelési feltételek és üzemi környezet alapján határozza meg a termékek besorolását, elősegítve ezzel a megfelelő olaj kiválasztását adott alkalmazásokhoz.

• CKB: Közepes terhelésű hajtóművekhez fejlesztett olajok, fő jellemzőjük a hatékony kopásvédelem és oxidációval szembeni stabilitás.
• CKC: Magasabb terhelési körülményekhez optimalizált termékek, kiemelkedő kopásgátló tulajdonságokkal.
• CKD: Extrém terhelési és nagy nyomású alkalmazásokhoz ajánlott, kiváló kopásállósággal és hőstabilitással rendelkező hajtóműolajok.
• CKE: Kiemelkedő korrózióvédelmi képességgel rendelkező olajok, különösen agresszív környezetben történő használatra.
• CKS: Speciális, kénmentes hajtóműolajok, amelyek érzékeny fémekkel történő alkalmazás esetén javasoltak.

A DIN 51517 német szabvány az ipari hajtóműolajok minőségi kritériumait és osztályozását írja elő, a termékek összetétele és teljesítményjellemzői alapján.

• CL: Általános célú ipari hajtóműolajok, oxidáció- és korróziógátló adalékokkal, jellemzően kis és közepes terhelésű alkalmazásokhoz.
• CLP: Kifejezetten nagy terhelésű hajtóművekhez tervezett olajok, amelyek kopásgátló adalékokat is tartalmaznak, széles körben alkalmazzák ipari gépekben.
• CKC: Magas hőmérsékleten, fokozott terhelésű rendszerekben alkalmazható olajok, kiemelkedően jó kopásvédelmi tulajdonságokkal.

Előnyök

• Kiváló kopásvédelem: Az EP-adalékok és magas viszkozitási index együttesen garantálják a hosszú élettartamot még nagy terhelés mellett is.
• Hőstabilitás: A modern, teljesen szintetikus alapolajok magas hőmérsékletű üzem során sem bomlanak le gyorsan, így hosszabb üzemidőt tesznek lehetővé.
• Javított energiahatékonyság: Alacsonyabb belső súrlódás és pontosabb viszkozitás választás csökkenti az energiafogyasztást a nagy sebességű hajtóművekben.

Hátrányok

• Magasabb költség: A teljesen szintetikus vagy speciális adalékolású hajtóműolajok ára jelentősen magasabb lehet az alap ásványi olajokhoz képest.
• Kompatibilitási kérdések: Korábbi, régebbi fogaskerekű rendszerekben nem mindig alkalmazhatók a modern, alacsony viszkozitású formulák – gyártói előírások szerint kell választani.
• Karbantartási igény: A hosszú élettartam ellenére rendszeres olaj és szűrőcsere szükséges a legtöbb ipari berendezésnél a szennyeződések és részecskék eltávolításához.

Összefoglalás

A hajtóműolaj kiválasztása nem csupán kenéstechnikai kérdés – üzembiztonsági és gazdaságossági döntés is. A felhasználási körülményekhez illeszkedő viszkozitás, az alkalmazáshoz passzoló alapolaj és a megfelelő adalékolás együttesen biztosítja a hajtómű hosszú élettartamát, az állásidők minimalizálását és az energiahatékonyság javulását. A prémium minőségű ipari hajtóműolaj nem költség, hanem befektetés a termelés biztonságába.