Váltóolaj

Személyautók hajtóműolajai

A személygépkocsik hajtóműolajainak kiválasztásakor elsődleges szempont a gyártó előírásainak betartása. Minden autó gépkönyve (kézikönyve) pontosan megadja, milyen specifikációjú és viszkozitású váltó- vagy differenciálmű olaj szükséges az adott modellhez. Ezt a gyári ajánlást feltétlenül követni kell. Általános szabály, hogy semmiképp ne használjunk alacsonyabb kategóriájú olajat, mint amit a gyártó előír (például ha GL-5 minősítésű olajat ír elő a differenciálműhöz, akkor nem szabad GL-4-ez használni), mert az elégtelen védelmet nyújtana. Felfelé elvileg lehet váltani (erősebb specifikációjú olajra), de nem minden esetben ajánlott – erre mindjárt kitérünk. Összefoglalva: mindig a gépkönyvi ajánlás a mérvadó, és csak a gyártó által jóváhagyott viszkozitási osztályú és teljesítményszintű olajat töltsük a hajtóművekbe.

Kézi sebességváltók olajai (manuális váltó)

A manuális sebességváltók esetében általában API GL-4 minőségű hajtóműolajat írnak elő a gyártók. Az API GL-4 kategóriájú olajok kifejezetten szinkronizált kézi váltókhoz készülnek: tartalmaznak olyan adalékokat, amelyek védik a sárgaréz/bronz szinkrongyűrűket a korróziótól. A GL-4 olajok rendelkeznek enyhe EP (Extreme Pressure) adalékolással, ami elegendő védelmet nyújt a fogaskerekeknek a legtöbb személyautóban előforduló terhelés mellett. Fontos, hogy ha a váltó szinkronizált, ne használjunk API GL-5 kategóriájú olajat, hacsak a gyártó kifejezetten nem engedélyezi. A GL-5 olajok ugyanis erősebb EP-adalékolásúak és nem tartalmaznak színesfém-korrózió gátló adalékot, emiatt a szinkrongyűrűkben kárt tehetnek. Léteznek ugyanakkor univerzális hajtóműolajok, amelyek GL-4 és GL-5 minősítést is teljesítenek – ezek speciális formulájú kenőanyagok, és ha a termék címkéjén mindkét szabvány szerepel, akkor az olaj mindkét alkalmazási területen (váltóban is és differenciálműben is) megfelelő. Ilyen olajat azonban csak akkor használjunk váltóban, ha valóban rendelkezik GL-4 jóváhagyással is a GL-5 mellett.

Viszkozitási osztály tekintetében a legtöbb modern személyautó kézi váltójába többfokozatú, viszkozítás-módosított olaj kerül. Gyakori gyári előírás például a SAE 75W-90 hajtóműolaj, ami szintetikus vagy félszintetikus bázisú. A 75W-90 azt jelenti, hogy az olaj hidegben (−40°C körül) is megfelelően folyékony (75W = téli viszkozitási besorolás), és üzemi hőmérsékleten viszkozitása egy SAE 90 osztályú olajnak felel meg. A szintetikus és félszintetikus hajtóműolajok között valóban a 75W-90 a legelterjedtebb, míg az ásványi olajoknál a 80W-90 a jellemző viszkozitás. Bizonyos személyautóknál találkozhatunk alacsonyabb viszkozitású olajjal is a könnyebb kapcsolhatóság érdekében – például 75W-85, 75W-80 vagy akár 75W olajat is előírhat a gyártó a váltóba a finomabb váltás érdekében. Régebbi típusoknál előfordulhat egyviszkozitású (monograde) olaj előírás is, például SAE 80W vagy SAE 90. Ilyen esetben nem tanácsos többfokozatúval (pl. 80W-90) helyettesíteni, hacsak a gyártó nem engedi, mivel a többfokozatú olajban lévő viszkozitásmódosító adalék idővel elnyíródhat, és az olaj a csereperiódus vége felé elveszítheti a megfelelő viszkozitását. A gyártó az egyfokozatú olaj használatával számolt a csereperiódus megállapításánál, így egy önkényes váltás többfokozatúra a csereperiódus lerövidítése nélkül a kenés elégtelenségéhez vezethet a periódus végén. Az ilyen speciális eseteket leszámítva azonban a mai személyautók többségében a szintetikus 75W-90 GL-4 váltóolaj megfelelő választás, ha ezt írja elő a gyártó. Konkrét példával élve: egy átlagos elsőkerék-hajtású személyautó (pl. egy ötsebességes Volkswagen) kézi váltója és differenciálműve közös olajtérben van, és a gyár általában 75W-90 API GL-4 olajat javasol hozzá – ilyen esetben válasszunk egy neves gyártó 75W-90 GL-4 termékét, ami megfelel a VW előírásainak. Ezzel szemben egy hátsókerék-hajtású autó (pl. egy BMW 3-as) külön váltó- és diffiolajat igényel: a kézi váltóba tipikusan 75W-80 vagy 75W-90 GL-4 olaj kell, míg a hátsó differenciálműbe 75W-90 vagy 80W-90 GL-5 (esetleg Limited Slip adalékos, ha önzáró differenciálműves). Összegzésként: a kézi váltóhoz mindig a gyári specifikációjú GL-4 olajat használjuk, ha ezt írja elő a járműgyártó vagy az olajcég gyári keresője a megfelelő viszkozitásban, és törekedjünk minőségi, neves márkájú terméket választani.

Automataváltó olajok (ATF – Automatic Transmission Fluid)

Az automata sebességváltók kenőanyaga jelentősen különbözik a manuális váltókétól. Az ATF (Automatic Transmission Fluid) olajok egyszerre látnak el kenési, hidraulikus és hűtési feladatokat az automata váltóban. Az automata váltó olaja nemcsak a fogaskerekek és csapágyak kenéséért felel, hanem átviszi a nyomatékot a hidrodinamikus nyomatékváltón keresztül, működteti a váltó hidraulikus vezérlését és működteti a kuplungokat, fékszalagokat is. Emiatt az ATF-eknek nagyon komplex követelményeknek kell megfelelniük: kiváló hidegfolyási tulajdonság (alacsony viszkozitás hidegben), magas nyírásstabilitás, oxidációs stabilitás, habzásgátlás, valamint tömítés-kompatibilitás szükséges. Az automata váltó folyadékok osztályozása jellemzően nem API GL szabvány szerint történik, hanem gyártói szabványok alapján. A legismertebbek a General Motors Dexron szabványai, pl. Dexron II(D), Dexron III(H), újabban Dexron VI, amelyek sorozatosan visszamenőlegesen felváltották egymást. Sok autógyártó a GM Dexron licence alapján adja meg az automata váltó olajára vonatkozó előírást (például egy 90-es évekbeli japán autó automata váltója gyakran Dexron II vagy III kompatibilis olajat kér). Újabb autóknál azonban gyakori, hogy a gyártó saját szabványt alkalmaz: pl. Toyota ATF WS, Honda ATF-Z1, Mercedes-Benz 236.x sorozat, ZF Lifeguard Fluid stb. Mivel az automata váltók rendkívül érzékenyek a nem megfelelő folyadékra, itt különösen létfontosságú a gépkönyvi ajánlás követése. Mindenképp olyan ATF-et válasszunk, ami teljesíti a gyártó által megadott szabványt – ezt a flakonon rendszerint feltüntetik (pl. „Megfelel a Toyota WS specifikációnak” vagy „MB 236.14 jóváhagyással”). Az automata váltók olaja nem keverhető össze más hajtóműolajokkal: teljesen más feladatokra készült, ezért, ha pl. egy kézi váltóba ATF-et ír elő a gyártó (van néhány ilyen eset), azt is csak a megfelelő ATF-fel szabad utántölteni.

Összességében, automata váltóhoz mindig speciális ATF-et használjunk, és cseréjét bízzuk szakemberre a bonyolult cserefolyamat miatt. A gyártó által előírt csereperiódust is tartsuk be, hiszen sok modern autónál „élettartam” olajat emlegetnek, de a tapasztalat szerint ~60-100 ezer kilométerenként érdemes friss olajjal biztosítani a váltó hosszú élettartamát.

Differenciálmű olajok

A differenciálművek (különösen a hátsókerék-hajtású vagy 4x4 járművek tengelyhajtásai) tipikusan API GL-5 minősítésű hajtóműolajat igényelnek. A GL-5 kategória magasabb koncentrációban tartalmaz EP adalékokat, amelyek a nagy felületi nyomású, hipoid fogazású fogaskerekek védelméhez szükségesek. A hipoid differenciálművekben a fogak kapcsolódása lökésszerű terheléssel jár, és nagy az érintkezési felület csúszása, ezért kell a GL-5 olaj a maximális kopásvédelemhez. Fontos kiemelni, hogy ahol a gyártó GL-5-öt ír elő (pl. tipikusan a hátsó differenciálok többsége), oda nem megfelelő egy GL-4 olaj – nem nyújt elegendő védelmet a fogaknak és idő előtti kopást okozhat. Ugyanakkor – amint korábban írtuk – egy GL-5 olaj se kerüljön olyan helyre, ahol a gyártó GL-4-et kér, mert károsíthatja a komponenseket (például a váltó szinkronját). A differenciálmű olajnál is döntő a viszkozitás: személyautóknál a 75W-90 vagy 80W-90 többfokozatú olajok elterjedtek. Hideg éghajlaton előnyös a 75W (jobb hidegfolyás), míg melegebb üzemben vagy nagy terhelésnél a 80W-90 is megfelelő lehet – ezt a gépkönyv előírása tartalmazza. Önzáró differenciálművek (LSD – Limited Slip Differentials) esetén speciális súrlódás módosító adalék szükséges a kuplunglamellák miatt. Ilyen difikhez a gyártó külön LSD kompatibilis olajat ír elő (általában a flakonon jelölik, pl. „Limited Slip” felirat), vagy utólagosan kell hozzáadni egy adalékot a normál GL-5 olajhoz. Ha a járművünk önzáró diffit tartalmaz, mindenképp ügyeljünk rá, hogy LSD-képes hajtóműolajat töltsünk bele – enélkül a difi zajosan fog működni kanyarban és idővel károsodhat. Összességében a differenciálmű olajnál is igaz, hogy a gyári előírás szerinti API minősítésű és viszkozitású olajat válasszunk, megbízható gyártótól.

A TDL (Total Driveline) olajok olyan univerzális hajtóműolajok, amelyek a váltók, differenciálművek és bizonyos esetekben a tengelyhajtások közös kenésére szolgálnak, így csökkentik a flották kenőanyag-készletezését. Ezek az olajok tipikusan API GL-4 és GL-5 szabványoknak egyaránt megfelelnek, így megfelelő védelmet biztosítanak különféle hajtáslánc-komponensek számára.

Megbízható olajmárkák jelentősége

Bármilyen hajtóműolajról legyen is szó (váltó vagy diffi, kézi vagy automata), létfontosságú a minőség. Érdemes neves, megbízható márkák termékeit használni, mivel ezeknél biztosabb, hogy az olaj valóban teljesíti az ígért specifikációkat. A nagy nemzetközi olajcégek – mint például a Valvoline, Castrol, Mobil, Shell, Motul, Fuchs, Lukoil stb. – évtizedes tapasztalattal gyártanak kenőanyagokat, és termékeik rendszerint számos autógyártói jóváhagyással rendelkeznek. Természetesen más márkák (Eneos, Elf, stb.) is lehetnek jók, a lényeg, hogy ellenőrzött forrásból szerezzük be, és legyen feltüntetve rajta a szükséges API/gyártói minősítés és SAE viszkozitás. Kerüljük az ismeretlen, gyanúsan olcsó olajokat, mert ezeknél kérdéses lehet, hogy valóban azt a teljesítményszintet nyújtják-e, amit rájuk írnak. A megbízható márkájú olaj használata hosszú távon kifizetődő: jobban védi a hajtóművet, és hozzájárul ahhoz, hogy elkerüljük a drága javításokat.

Haszongépjárművek hajtóműolajai

A haszongépjárművek (teherautók, autóbuszok, munkagépek) hajtóműolajai sok tekintetben hasonló elvek szerint választhatók, mint a személyautóké, azonban a nagyobb terhelések és igénybevétel miatt néhány sajátosságra oda kell figyelni. Első lépésként itt is a gyártói kézikönyv útmutatását kövessük: egy kamion vagy munkagép esetében a gyártó gyakran nagyon konkrét olajspecifikációkat ad meg (nem ritkán saját szabványokat vagy jóváhagyási számokat). Soha ne térjünk el a szükséges minősítéstől lefelé – a több száz lóerőt és óriási nyomatékot kezelő hajtóművek esetében ez még kritikusabb, mint személyautóknál.

Kézi váltók és terhelés alatt álló hajtóművek

Sok nehéz teherautó és busz manuális váltója valójában nem szinkronizált (vagy csak részben az), illetve jóval nagyobb nyomaték átvitelére készült, mint egy személyautóé. Ezekhez a nehézüzemű mechanikus váltóművekhez az API rendszer egy külön minősítést vezetett be: ez az API MT-1 kategória. Az API MT-1 jelzésű hajtóműolajokat kifejezetten nagy teljesítményű, nem szinkronizált teherautó-váltókhoz fejlesztették, ahol a GL-4/GL-5 szint önmagában nem elegendő. Tipikusan az amerikai típusú nagyteherbírású váltók (pl. Eaton Fuller váltók) igénylik ezt a minősítést. Európai teherautóknál és buszoknál sokszor a váltó gyártója ad meg saját jóváhagyást is – például a ZF és a Voith szabványok elterjedtek. Egy modern 12 vagy 16 fokozatú szinkronizált teherautó-váltó esetében általában API GL-4 szintű (vagy annál magasabb gyártói specifikációjú) szintetikus olajat írnak elő, gyakran alacsony viszkozitással a könnyebb kapcsolhatóság és üzemanyag-takarékosság miatt. Például elterjedt a SAE 75W-80 vagy 75W-85 GL-4 szintetikus váltóolaj a nyerges vontatók váltóiban, ami hideg időben is jól folyik és lehetővé teszi a finom fokozatváltást. Ugyanakkor a tartósság érdekében ezek az olajok is erős EP védelmet biztosítanak.

Összegzés: a haszongépjárművek kézi (illetve mechanikus) váltóinál is kulcs az előírt specifikáció – legyen az API GL-4, MT-1 vagy egy konkrét gyártói norma – és a megfelelő viszkozitás. Érdemes kimondottan „Heavy Duty - haszongépjármű” feliratú terméket választani, mert ezek formulája igazodik a nagy terheléshez (például jobb hőstabilitás, hosszabb élettartam). A szervizek és flottakezelők rendszerint prémium olajokat használnak itt, mivel egy meghibásodott kamionváltó cseréje nagyságrendekkel drágább, mint amennyit az olajcserén lehet spórolni.

Differenciálművek és hajtótengelyek (hypoid hajtások)

A haszongépjárművek differenciálművei (és központi hajtóművei, bolygóművei) tipikusan jóval nagyobb terhelést kapnak, ezért szinte kivétel nélkül API GL-5 vagy annál magasabb teljesítményszintű olajat igényelnek. A viszkozitás is gyakran magasabb: elterjedt a SAE 85W-90, 85W-140 az ilyen tengelyhajtásokban. Például egy 40 tonnás teherautó hátsó hídjába gyakran 85W-140 GL-5 olaj kell, hogy forró üzemi körülmények között is megmaradjon az olajfilm a fogaskerekeken. Hideg éghajlaton vagy üzemanyag-takarékossági okokból viszont sokszor 75W-90 teljesen szintetikus GL-5 olajat alkalmaznak a difiben, ami csökkenti a hajtási veszteséget. Itt is igaz, hogy a GL-5 olaj felfelé kompatibilis: egy korszerű GL-5 olaj sokszor meghaladja a régebbi API GL-5 specifikáció követelményeit is (pl. MIL-L-2105D/E vagy SAE J2360 katonai szabványok), így általában a legmagasabb minőségű olajat érdemes választani a diffikbe. A teherautó-gyártók gyakran saját jóváhagyásokat követelnek meg differenciálmű-olajokra is – például MAN 342 Type M3, Scania STO 2:0, DAF API GL-5 Long Drain stb. –, ezért mindig ellenőrizzük, hogy a választott olaj rendelkezik a szükséges jóváhagyásokkal. Önzáró differenciálok a haszongépjárműveknél kevésbé gyakoriak, de például egyes terepjáró teherautóknál vagy speciális járműveknél előfordul. Ilyenkor ugyanúgy figyeljünk az LSD kompatibilitásra, ha szükséges. A munkagépek (pl. traktorok, rakodók) esetében sokszor kombinált rendszerek vannak, ahol a hidraulika és a hajtómű közös olajtérrel bír (pl. traktor váltó+hidraulika). Ezekhez speciális UTTO (Universal Tractor Transmission Oil) vagy STOU olajokat használnak, amelyek eltérnek a hagyományos hajtóműolajoktól. Egy mezőgazdasági gépnél tehát lehet, hogy nem API GL-5 olajat kell keresni, hanem pl. John Deere J20C vagy Ford/New Holland specifikus olajat – erre a gépkönyv külön kitér. Mindenesetre nem szabad automatikusan autós hajtóműolajat tölteni munkagépbe, és fordítva sem, mert komoly károk lehetnek a vége. A biztonság kedvéért, ha bizonytalanok vagyunk, konzultáljunk a Start Autó ügyfélszolgálatával  vagy területi képviselőivel, akik a konkrét jármű alapján meg tudják mondani a megfelelő olajat.

Olajcsereperiódus és üzemi feltételek

A haszongépjárművek hajtóműolajainál jellemzően hosszabb csereperiódusokat alkalmaznak, mint személyautóknál – nem ritka a 300-500 ezer kilométer vagy több is egy váltó- vagy diffiolajnál, főleg szintetikus anyagok használata esetén. Ugyanakkor ezt csak akkor érhetjük el biztonságosan, ha prémium minőségű olajat használunk, ami bírja a hosszú távú igénybevételt, és ha a jármű valóban arra tervezett (pl. hosszú szervizintervallumra hitelesített ZF váltó). Zord üzemi körülmények (pl. sok megállás-indulás, túlterhelés, terepezés vagy extrém hőmérsékleti viszonyok) esetén célszerű gyakrabban cserélni az olajat, még ha a gyártó hosszú periódust is enged meg. Ne feledjük, az olcsóbb alkatrész a kenőanyag – inkább cseréljük ki időben, mintsem később egy tönkrement fogaskerék miatt kelljen komplett egységeket felújítani.

Megbízható márkák és beszerzés

A teherautó- és gépüzemeltetők körében alapvetés, hogy csak bevált márkájú olajat használnak. Itt különösen fontosak a gyári jóváhagyások: például egy 85W-90 GL-5 olajból is azt érdemes választani, amelyik rendelkezik a nagy haszongépjármű-gyártók (pl. MAN, Volvo, ZF, Scania, MB) jóváhagyásaival. Olyan márkákkal járunk biztosan, mint a fentebb említettek (Valvoline, Lukoil, Shell, stb.). Léteznek továbbá az adott alkatrészgyártók saját olajai is: pl. Eaton Roadranger, Scania vagy DAF feliratú olajok – ezek általában garantáltan megfelelnek a célnak (bár nem mindig a leggazdaságosabbak). A lényeg, hogy megbízható forrásból származó, hitelesített terméket használjunk. Érdemes a flakonon vagy adatlapon ellenőrizni a minősítéseket: ha egy olaj valóban teljesíti a szükséges követelményeket, azt a gyártó büszkén feltünteti rajta. Ne kockáztassunk ismeretlen eredetű olajjal egy többmilliós váltót vagy differenciálművet.

Összefoglalás

A hajtóműolaj kiválasztása során összetett szempontokat kell figyelembe venni, de az alapszabály egyszerű: mindig az adott jármű gyártói előírásai az irányadók. Ebben benne van a szükséges API vagy egyéb minősítés (pl. GL-4, GL-5), a megfelelő SAE viszkozitási osztály (pl. 75W-90), és gyakran a gyártó saját jóváhagyási száma is. Ha ezeket betartjuk, és minőségi olajat töltünk a váltóba/diffibe, akkor biztosíthatjuk, hogy a személyautónk vagy haszongépjárművünk hajtáslánca hosszú távon is megbízhatóan fog működni. A hajtóműolaj csereperiódusát se feledjük: még a „feltöltés az élettartamra” ígéretek mellett is bölcs dolog bizonyos időközönként friss olajat adni a rendszereknek, különösen nehéz üzemi körülmények esetén. Végezetül, a megfelelő olajba fektetett plusz költség többszörösen megtérül azzal, hogy elkerüljük a súlyos mechanikai hibákat és a drága javításokat. A hajtóműolajok világában tehát a tudatos választás és a rendszeres karbantartás a jármű üzembiztonságának záloga – ahogy a mondás tartja, „olajból van a legolcsóbb alkatrész”, ezért bánjunk vele ennek megfelelő gondossággal.