Személyautó motorolaj

Gépkönyvi ajánlás: a gyártó előírása az első

Minden autó kezelési kézikönyvében (gépkönyvében) megtaláljuk, hogy az adott típushoz milyen motorolajat javasol a gyártó – általában megadják a szükséges SAE viszkozitási osztályt és a minőségi követelményt (API, ACEA vagy gyártói szabvány formájában). Első lépésként mindig ezt az ajánlást vegyük alapul. Ha a gépkönyv például 5W-30 viszkozitású, ACEA C3 teljesítményszintű olajat ír elő, akkor olyan olajat keressünk, amelynek címkéjén ezek a jelölések szerepelnek. A gyári előírás betartása biztosítja, hogy az olaj megfelel a motor tervezett igényeinek, így garantálja a megfelelő kenést és a hosszú élettartamot.

Előfordulhat, hogy a kézikönyv többféle viszkozitást vagy specifikációt is megad, például eltérő olajat javasol hideg és meleg éghajlatra. Egy tipikus példában a gépkönyv -20°C fölötti hőmérséklethez 10W-30, míg extrém hideghez 5W-30 olajat engedélyez. Ilyenkor a hazai éghajlatot és használati szokásainkat figyelembe véve döntsünk – általában inkább a korszerűbb, „könnyebben folyó” olaj javallott, mert gyorsabban eljut a motor alkatrészeihez induláskor. Ahogy az közismert, minél „fagytűrőbb” egy olaj (alacsonyabb a „W” szám), annál hamarabb éri el teljes kenőképességét indulás után, ami különösen városi, rövid utakon előnyös. Tehát még ha a gépkönyv szerint a magasabb viszkozitás is megengedett, általában a modernebb, jobb hidegindítású olajjal járunk jól.

Mit tegyünk, ha nincs kéznél a gépkönyv? Ma már számos forrásból pótolhatjuk az információt. Az autó gyártójának honlapján gyakran elérhetők a kézikönyvek PDF formátumban, vagy egy hivatalos márkaszerviz is tud segíteni. Emellett az ismert olajgyártók (pl. Valvoline, Shell, Castrol) online olajkereső adatbázisokat kínálnak: a jármű típusának megadása után ajánlanak megfelelő olajterméket. Ezek a források rendszerint a gyári előírásokra épülnek, így jó iránymutatást adnak. A lényeg, hogy próbáljuk megkeresni a gyári specifikációt, és ahhoz ragaszkodni.

Nem véletlenül hangsúlyozzák a szakemberek a gyári előírás fontosságát. Ha nem az előírt specifikációjú olajat használjuk, az komoly következményekkel járhat: a gyártó egyértelműen figyelmeztet, hogy az előírt követelményeket nem teljesítő olaj használata alkatrészkárosodást okozhat, amire a garancia nem terjed ki. Ezen felül romolhat a hidegindítás, nőhet a károsanyag-kibocsátás, csökkenhet a motor teljesítménye és a fogyasztás hatékonysága – mindezt elkerülhetjük, ha betartjuk a gépkönyvi minimumkövetelményeket. Összefoglalva: mindig a gyári ajánlás legyen a kiindulópont a motorolaj kiválasztásánál.

Nemzetközi teljesítményszintek: API és ACEA szabványok

A motorolajok palackjain számos kódot láthatunk – ezek közül a legfontosabbak a nemzetközi teljesítményszintek jelölései, melyek azt mutatják, hogy az olaj milyen teszteken felelt meg, milyen szabványoknak felel meg. Két gyakori rendszer az API (Amerikai Kőolaj Intézet) és az ACEA (Európai Autógyártók Szövetsége) besorolása.

• API szabvány (American Petroleum Institute): Az API kétbetűs kódokkal jelzi az olaj minőségét és rendeltetését. Az első betű az alkalmazástípus: S a benzines motorok, C a dízel motorok számára. A második betű (esetleg szám) a szabvány generációját jelöli – minél későbbi a betű a ábécében, annál újabb és magasabb teljesítményű olajat jelöl. Például az API SN egy modern (2010 utáni) benzines motorolaj minősítés, míg az API CJ-4/CK-4 dízelmotorokhoz való magas szintű besorolás. Magyarországon és Európában kevésbé az API jelölésre hagyatkozunk (általában elég a gyártói vagy ACEA előírást követni), de gyakran az európai előírások mellett feltüntetik az API kódot is a flakonokon.
• ACEA szabvány (Association des Constructeurs Européens d’Automobiles): Az ACEA az európai autógyártók közös motorolaj-teljesítményszint rendszere. Az ACEA kód betű+szám kombinációkból áll. A betű jelzi a kategóriát:
• A – Benzinmotorok (személyautó),
• B – Dízelmotorok (személyautó, könnyű haszonjármű),
• C – „Catalyst compatible” alacsony hamutartalmú olajok (modern benzines/dízeles, katalizátorral vagy részecskeszűrővel szerelt motorok),
• E – Nagy teherbírású dízelmotorok (teherautók) olajai.

A betű után álló szám a kategórián belüli teljesítményszint generációját jelenti. Minél magasabb a szám, általában annál szigorúbb követelményeknek felel meg az olaj. Például az ACEA A3/B4 egy elterjedt, magas teljesítményszintű olajkategória, amely régebbi konstrukciójú nagy teljesítményű benzin- és dízelmotorokhoz készült, beleértve a közvetlen befecskendezésűeket is. Ezek tipikusan viszkozitásstabil, akár hosszabb csereperiódusra is alkalmas szintetikus olajok, amelyek többféle viszkozitásban (5W-30, 5W-40, 10W-40, stb.) elérhetők. Ezzel szemben az ACEA C3 kategória a korszerűbb, részecskeszűrős/katalizátoros motorokhoz való, közepes SAPS (szulfáthamu-, foszfor- és kéntartalmú) olaj, melynek HTHS viszkozitása magasabb (>=3,5 mPas) a jobb védelem érdekében. Sok mai európai és távol-keleti dízel és benzines autó ilyen C3 szintű olajat igényel.

Fontos tudni, hogy az európai autók esetében az ACEA minősítés sokszor fontosabb, mint az API teljesítményszint. Ha a gépkönyvünk vagy a motorsapkán lévő matricán például ACEA C3 szerepel, akkor mindenképp olyan olajat válasszunk, ami legalább C3-as minősítésű. Ugyanez igaz a benzines autóknál előforduló ACEA A5/B5 vagy egyéb jelölésekre is: egyezzen meg a szükséges ACEA kód az általunk választott olaj címkéjén, ha mást látunk a flakonon pl. ACEA A7/B7-et, akkor kérjük ki szakember véleményét, hogy az új specifikáció visszafelé kompatibilis-e. (Erről írtunk külön blogcikket) Példa: ha az autónk egy korszerű dízel részecskeszűrővel (DPF-fel), a gépkönyv valószínűleg ACEA C3 vagy C4 olajat ír elő; egy régebbi turbódízelnél ACEA B4 vagy akár B3 is elegendő lehet, míg egy egyszerű benzinmotoros kisautónál elég lehet az ACEA A3/B4 szint is. Az ACEA osztály segít eligazodni: jelzi, hogy az adott olaj milyen típusú motorokhoz és üzemelési feltételekhez készült.

Új ACEA kategóriák: Az olajipar folyamatosan fejlődik, így időről időre új szabványok jelennek meg. Ilyen például az ACEA C6, amelyet kifejezetten a legújabb technológiájú motorok igényeire fejlesztettek ki. A C6 jelölésű olajok általában 0W-20 viszkozitású, közepes SAPS tartalmú szintetikus olajok, amelyeket hosszú csereperiódusra is terveztek. Az ACEA C5-höz képest a C6 olajok kiemelkedő üzemanyag-takarékosságot nyújtanak, ugyanakkor plusz védelmet biztosítanak a turbós, közvetlen befecskendezésű benzines motoroknak az alacsony fordulatszámú előgyújtás (LSPI) ellen, illetve csökkentik a lerakódásokat a modern dízelmotorok turbófeltöltőiben. Tehát ha egy legújabb generációs benzines turbómotorral rendelkező autónk van, előfordulhat, hogy ACEA C6 minősítésű olajat írnak elő hozzá a gyártók az optimális védelem érdekében. Ezek a C6 teljesítményű motorolajok visszafelé nem kompatibilisek, azaz ott nem használhatóak, ahol ACEA C3 az előírás.

Összefoglalva: mindig ellenőrizzük az olaj címkéjén az ACEA (és/vagy API) minősítést, és győződjünk meg róla, hogy legalább azt a szintet hozza, amit az autónk megkíván. Az újabb minősítések sokszor, de nem mindig visszafelé kompatibilisek a régebbiekkel – például egy ACEA C3 olaj használható ott is, ahol korábban ACEA A3/B4 volt az előírás, ha a gyártó nem zárja ki. Sose menjünk az előírt teljesítményszint alá, mert azzal a motor védelmét kockáztatjuk. Ha bizonytalanok vagyunk, kérdezzünk szakértőt vagy nézzünk utána, de semmiképp ne hanyagoljuk el ezt a jelölést a választáskor.

Járműgyártói specifikációk: VW, Ford, BMW, Mercedes stb. előírásai

A nemzetközi szabványok mellett szinte minden autógyártó meghatározza a saját olajspecifikációit is. Ezek a gyári kódok azt jelzik, hogy az adott olaj hivatalosan megfelelt az adott gyártó tesztjein, és alkalmas az ő motorjaikhoz. Gyakran szigorúbb vagy speciális követelményeket támasztanak, mint az általános ACEA/API szabványok, ezért mindig figyeljünk arra, hogy az autónk gyártója által előírt szám-kód szerepel-e az olaj flakonján.

Nézzünk néhány példát a fontosabb gyártói specifikációkra és jelentésükre:

• VW 504.00 / 507.00: A Volkswagen-csoport (VW, Audi, Seat, Skoda) modern benzines és dízelmotorjaihoz kifejlesztett LongLife olajspecifikáció. Ez egy különleges minőségű, hosszú csereperiódusú, alacsony SAPS szintű szintetikus motorolajat takar, amely alkalmas az Euro IV és újabb normájú benzin- és dízelmotorokhoz, beleértve a részecskeszűrővel szerelt dízeleket is. Általában 5W-30 viszkozitású, és visszafelé kompatibilis sok korábbi VW szabvánnyal – kivéve néhány speciális esetet, például az első generációs PD TDI dízeleknél külön olajat írtak elő. Ha Önnek például egy 2015-ös dízel Passatja van, jó eséllyel VW 507.00 (és ezzel párosítva VW 504.00) minősítésű olajat kell használnia a DPF védelme és a hosszú (akár 30.000 km-es) csereperiódus biztosítása érdekében.
• Ford WSS-M2C913-D: A Ford számos európai modelljénél (főként a 2010-es évek előtti dízel és egyes benzines motoroknál) előírt specifikáció. Ez jellemzően egy 5W-30 viszkozitású, ACEA A5/B5 teljesítményszintű olajat takar, amely üzemanyagtakarékos formulájú. A 913-D visszafelé kompatibilis a korábbi 913-A/B/C szabványokkal, így ahol korábban ezeket írták elő, ott a 913-D-s olaj is megfelelő. Egy Ford Focus 1.6 TDCi (2008) például ilyen olajat kíván. Fontos megjegyezni, hogy a Ford újabb motorjaihoz már új specifikációk tartoznak (pl. WSS-M2C948-B a háromhengeres EcoBoost benzinesekhez, vagy WSS-M2C952-A1 az új dízelekhez), ezért mindig ellenőrizzük a konkrét kódot a kézikönyvben.
• BMW Longlife-04 (BMW LL-04): A BMW saját szabványa, amely egy alacsony hamutartalmú, hosszú csereperiódusra alkalmas szintetikus olajat jelöl, főként 5W-30 vagy 5W-40 viszkozitással. A LL-04 olajokat a BMW 2004 utáni benzines és dízel motorjaihoz tervezték, különös tekintettel a dízelek részecskeszűrőire (DPF kompatibilis olaj). Visszafelé használhatók sok olyan modellben is, ahol korábban a BMW LL-01 vagy LL-98 volt az előírás, de fontos: benzines autókban csak Európában, jó minőségű üzemanyag mellett javasolt a LL-04 (mert a magas kéntartalmú benzin károsíthatja a katalizátort a túl alacsony SAPS tartalmú olajjal). Példa: egy 2011-es BMW 320d motorja BMW LL-04 jóváhagyású 5W-30 olajat igényel.
• Mercedes-Benz MB 229.5: A Mercedes gyár által jóváhagyott olajszabvány a benzines (és néhány dízel) motorokhoz, amely szigorúbb követelmény a korábbi 229.3-nál. Az MB 229.5 olajok teljesen szintetikus, kiemelkedő oxidációs stabilitású olajok, amelyek akár 40 000 km-es csereintervallumot is lehetővé tehetnek bizonyos motorokban. Tipikusan 5W-40 viszkozitásúak, és magas szintű motortisztaságot, kopásvédelmet biztosítanak. Megfelelnek legalább ACEA A3/B4 szintnek, sőt gyakran túl is teljesítik azt. Egy Mercedes-Benz E 280 (2006) benzines esetében például MB 229.5 jóváhagyású 5W-40 olaj az ajánlott. (Megjegyzés: a részecskeszűrős dízel Mercikhez külön alacsony SAPS-os szabványok vannak, pl. MB 229.51 vagy 229.52.)
• Opel (GM) Dexos2: Az Opel/General Motors 2010-es években bevezetett szabványa. A Dexos2 egyesíti a benzines és dízel igényeket: egy közepes SAPS tartalmú, 5W-30 viszkozitású, ACEA C3 szintű teljesen szintetikus olajról van szó, amit kifejezetten a GM Euro 4-5 normás benzin- és dízelmotorokhoz fejlesztettek. Ez váltotta fel a korábbi GM-LL-A-025 (benzines) és GM-LL-B-025 (dízel) előírásokat. Ha Önnek például egy 2014-es Opel Astra 1.4 Turbo autója van, a Dexos2 jóváhagyású 5W-30 olaj a megfelelő választás. (Az újabb, 2018 utáni benzinmotoroknál a GM már a Dexos1 Gen2 szabványt alkalmazza, amely az amerikai API SP és ILSAC GF-5/GF-6 kategóriákhoz áll közel.)
• Renault RN0700 / RN0710 / RN0720: A Renault a saját kódjaival jelöli az olajokat. Az RN0700 egyes benzines motorokhoz ajánlott (hosszabb csereperiódusú, 5W-30 vagy 5W-40 olaj, általában ACEA A3/B4 alapokon). Az RN0710 magasabb teljesítményű benzinesekhez (pl. turbós motorok) és a régebbi dízelekhez való, 5W-40 viszkozitású, ACEA A3/B4 olaj. Az RN0720 pedig a részecskeszűrős dízel Renault és Dacia modellekhez kifejlesztett alacsony SAPS olajat takarja (ACEA C4 szint, tipikusan 5W-30). Például egy Renault Megane 1.5 dCi (2015) motorhoz RN0720 minősítésű 5W-30 olaj szükséges a DPF védelme miatt.

A fenti példákból látható, hogy minden gyártó más és más kódokkal azonosítja a számára megfelelő olajat. A jó hír az, hogy a nagy olajmárkák termékei gyakran több jóváhagyást is megszereznek egyszerre. Egy minőségi 5W-30-as olaj flakonján például azt láthatjuk, hogy ACEA C3, emellett VW 504.00/507.00, BMW LL-04, MB 229.51, GM Dexos2 stb. jóváhagyásokkal rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy az az egy termék több autógyártó követelményeit is teljesíti. Így nem kell megijedni, ha több kódot is találunk a címkén – inkább jó jel, mert széles körben bevizsgált olajról van szó.

Fontos tanács: mindig győződjünk meg róla, hogy a választott olaj rendelkezik-e az autógyártó által előírt specifikációval. Ezt általában a flakon hátoldalán, az apróbetűs listában találjuk. Ha például egy Volkswagen-csoport autóhoz keresünk olajat, nézzük meg, szerepel-e a leírásban a megfelelő VW szám (502.00, 505.01, 504.00/507.00 stb.). Ha igen, akkor az olaj hivatalosan is használható abban az autóban. Ha nem találjuk a kódot, akkor hiába egyezik a viszkozitás vagy akár az ACEA szint, inkább keressünk olyat, ami kifejezetten rendelkezik azzal a jóváhagyással – így biztosak lehetünk a kompatibilitásban és abban, hogy a garanciális feltételek is teljesülnek. Ahogy a Ford hivatalos kézikönyve is figyelmeztet: mindig a megadott specifikációt teljesítő olajat használjuk, különben a keletkező károkért a gyártó nem vállal felelősséget.

Viszkozitási osztály: mit jelentenek a SAE számok?

A motorolaj viszkozitása egyszerűen szólva az olaj folyósságát jelenti különböző hőmérsékleten. Ezt a tulajdonságot az SAE (Society of Automotive Engineers) szerinti osztályozással tüntetik fel a termékeken, általában olyan formában, mint 5W-30, 0W-20, 10W-40 stb. A két szám (illetve a W betű) rengeteg hasznos információt hordoz a használhatóságról.

Az SAE viszkozitási osztály első száma a W betűvel együtt a „Winter” (téli) jellemzőt mutatja, azaz azt, hogy hideg hőmérsékleten mennyire folyékony az olaj. Minél kisebb ez a szám, annál jobb hidegindítási tulajdonságokkal bír az olaj, azaz annál „hígabb” marad fagyos körülmények között. A második szám az olaj meleg oldali viszkozitását (100°C körüli üzemi hőmérsékleten mért viszkozitását) jelöli – minél nagyobb a szám, annál vastagabb, erősebb olajfilmet képez melegben, tehát magas hőmérsékleten annál jobb védelmet nyújt.

Például egy 5W-30 olaj hidegben 5-ös viszkozitási fokozatnak megfelelően viselkedik (ami -30°C körüli indításnál megfelelő folyékonyságot garantál), míg üzemi hőmérsékleten 30-as viszkozitású, ami átlagos védelmet ad melegben. Ezzel szemben egy 5W-40 olaj ugyanúgy -30°C-ig használható hatékonyan, de melegben vastagabb olajfilmet tart fenn, mint a 30-as, ami extra védelmet jelenthet forró üzemi körülmények között vagy nagy terhelésnél.

Milyen viszkozitást válasszunk? Ezt elsődlegesen megint a gyári előírás határozza meg. A gyártó figyelembe veszi a motor konstrukcióját és az átlagos üzemelési feltételeket. Sok modern autó esetében több viszkozitási opció is meg van adva a kézikönyvben, gyakran éghajlattól függően. Magyarországon általában a 5W-30 vagy 5W-40 a legelterjedtebb ajánlás az utakon többségében futó autóknál, míg régebbieknél találkozhatunk 10W-40-nel is. Fiatalabb modelleknél, főleg, ha hibrid hajtáslánccal, vagy start/stop rendszerrel rendelkezik, akkor az alacsony viszkozitási osztályok pl. a 0W-20 a jellemző. Ha a gyártó több lehetőséget is enged, a döntésnél vegyük figyelembe az éghajlatot és a használati módot:

• Hideg időjárás, rövid utak, városi használat: Ilyenkor előnyös a kisebb W számú, tehát hígabb olaj a hidegindításhoz. Például téli használatra egy 0W-30 vagy 5W-30 olaj jobb választás lehet, mert könnyebben átjárja a motort a reggeli hidegben, így csökkenti a kopást. Szakértők is javasolják, hogy hideg éghajlaton vagy sok gyakori hidegindításnál inkább a vékonyabb olajat válasszuk a megengedett tartományból. Egy -20 °C-ban is használatos autónál például a 0W helyett a 5W is működhet, de a 0W gyorsabban eljut a kenési pontokra mínuszokban.
• Nagy meleg, autópálya, sportos vagy nehéz terhelés: Ilyen körülmények között a motor hajlamos jobban felmelegedni, ezért fontos, hogy az olaj magas hőmérsékleten is elég vastag maradjon a védelemhez. Ilyenkor a magasabb második számú olaj lehet jobb. Például ha a gyártó engedélyezi, egy 5W-40 olaj nyáron vagy tartós nagy terheléshez extra védelmet adhat a 30-as helyett, mert nehezebben vékonyodik el forrón. Egy cikk is kiemeli, hogy mivel nálunk nyáron nem ritka a 30°C feletti hőség, érdemes lehet széles viszkozitástartományú (pl. 5W-40) olajat használni, mert az jobban bírja a nyári meleget. Hasonlóképp, ha sokat vontatunk, hegyi utakon vezetünk vagy pályanapra megyünk az autóval, a magasabb üzemi viszkozitású olaj nyújthat nagyobb biztonságot (feltéve, hogy megfelel az előírt specifikációnak is).
• Idősebb, kopottabb motorok: Egy régi motor (pl. >15 éves, sokat futott autó) esetén előfordulhat, hogy a gyári előírás még 5W-30 volt újkorában, de a motor belső kopása miatt már "szereti" a kissé vastagabb olajat, mert nem égeti el olyan könnyen. Ilyenkor néhány tapasztalt szerelő javasolhatja, hogy térjünk át 5W-40 vagy 10W-40 olajra a nagyobb futásteljesítményű motoroknál. Ez azonban csak akkor jöhet szóba, ha a gyártó engedte azt a viszkozitást is, vagy ha már a garanciális időn túl vagyunk és a tapasztalat indokolja. Mindenképp konzultáljunk szakemberrel, mielőtt ettől eltérnénk, mert a túl vastag olaj hidegen árthat (lassabban kering), a túl híg meg melegen nem véd eléggé. Van olyan gyártó, amelyik kifejezetten sokat futott személyautókhoz kifejlesztett egy speciális adalék-csomagot és külön motorolaj-családot hoz forgalomba (Valvoline MaxLife). Az arany középút: tartsuk be a kézikönyv által megengedett tartományt.

Összességében a legjobb, ha az autó gyártója által ajánlott viszkozitást választjuk, és csak különleges esetben változtatunk ezen (éghajlati ok vagy speciális használat miatt). Ha váltunk is a viszkozitásban, maradjunk a legközelebbi ajánlottnál, és figyeljük a motor viselkedését (olajnyomás, fogyasztás, hang). Egy biztos: a mai modern, szintetikus olajok általában nagy tartományban használhatók, és inkább a minőségi szint (ACEA/API) az, amiben nem szabad kompromisszumot kötni – egy jó 5W-40 olaj például lehet, hogy széles tartományban véd, de ha nem megfelelő ACEA besorolású az autónkhoz, hiába jó a viszkozitása. Tehát viszkozitás tekintetében is a gyári ajánlás és a logika vezéreljen minket.

Megbízható olajmárka kiválasztása: minőség és hitelesítés

A piacon rengeteg márkájú és árkategóriájú motorolaj elérhető – a webshopok kínálatában találkozhatunk jól ismert nemzetközi márkákkal és ismeretlen nevekkel egyaránt. Hogyan dönthetjük el, melyik megbízható? Néhány szempont segíthet a választásban, hogy nyugodt lehessen a lelkiismeretünk az autóba töltött olaj kapcsán.

1. Márka ismertsége és hírneve: Általában a nagy olajtársaságok (Valvoline, Motul, Castrol, Shell, Total, Liqui Moly stb.) és az autógyártók saját márkás olajai megbízhatóak, mert ezeknek a cégeknek presztízsük és több évtizedes kutatás-fejlesztésük fűződik a termékeikhez. Ez nem jelenti azt, hogy egy kevésbé ismert márka ne lehetne jó, de a nagy nevek valószínűbben azt nyújtják, amit ígérnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy a legdrágább, versenycélú olajat kell megvennünk egy hétköznapi autóba – a túlspecifikált olaj felesleges pénzkidobás is lehet. De egy megbízható márka korrekt középkategóriás terméke hosszú távon kifizetődőbb, mint egy ismeretlen forgalmazó gyanúsan olcsó noname termékéé.
2. Eredetiség, forrás: Sajnos világszerte probléma a hamisított kenőanyagok megjelenése. Ezért fontos, hogy megbízható forrásból vásároljunk. Egy jól ismert és régóta működő internetes áruház, egy barkácsáruház vagy márkaszerviz olyan hely, ahol nagyobb biztonsággal eredeti terméket kapunk. Kerüljük az olyan magánhirdetéseket vagy ismeretlen webáruházakat, ahol gyanúsan olcsón kínálnak drága olajmárkákat – lehet, hogy utánzat. A hamis olaj csomagolása sokszor megtévesztésig hasonlít az eredetire, de a beltartalom nem megfelelő, ami komoly motorkárokat okozhat. Tehát mindig ellenőrizzük a csomagolás épségét, a zárókupakot, hologramot (ha van), és vásárlás után a színét/szagát is (a nagyon szokatlan szín vagy dohos szag intő jel lehet). A legjobb, ha hivatalos forgalmazótól szerezzük be a motorolajat.
3. Minősítések és tanúsítványok a címkén: Ahogy korábban részleteztük, nézzük meg, hogy a kiválasztott olaj címkéjén szerepelnek-e a szükséges szabványok és jóváhagyások. Ne csak a viszkozitást figyeljük! Egy megbízható olajmárka terméke világosan feltünteti az ACEA, API besorolást és a gyártói jóváhagyásokat. Kereshetünk tanúsító logókat is: például az API esetében az úgynevezett „API Service Donut” jelvény garantálja, hogy az olaj hivatalosan megfelelt az API teszteken a jelzett kategóriában. Szintén fontos a “MB Approval”, “VW Approval” felirat – ha egy olaj csak annyit ír, hogy „megegyezik XY specifikáció követelményeivel”, az jelentheti azt is, hogy a gyártó szerint eléri azt a szintet, de nincs hivatalos tanúsítvány rá. Ezzel szemben ha azt látjuk, hogy “Approved by…” vagy a gyártó emblémája mellett egy szám, akkor az az olaj ténylegesen le is van tesztelve és regisztrálva az adott gyártónál. Praktikus tanács: ha például DPF-fel ellátott autóhoz keresünk olajat, keressük a címkén a “Low SAPS” megjegyzést vagy a C3/C4/C5/C6 ACEA kódot, illetve a konkrét gyártói DPF-specifikációt (pl. BMW LL-04, MB 229.51, VW 507.00 stb.). Ha ezek stimmelnek, és a márka is ismert, jó választás lesz.
4. Ár-érték arány: A legdrágább olaj nem feltétlenül a legjobb az Ön autójának. Lehet kapni versenysporthoz kifejlesztett olajokat is borsos áron, de egy hétköznapi városi kisautónak erre semmi szüksége. Ilyenkor fizetnénk olyan tulajdonságokért (extrém hőstabilitás, versenyadalékok), amiket sosem használunk ki. Ugyanakkor a gyanúsan olcsó olajokkal is érdemes vigyázni, mert lehet, hogy adalékolásban vagy alapolaj-minőségben spóroltak, ami hosszú távon drágán jöhet ki (gyakoribb olajcsere vagy motorjavítás formájában). Érdemes tehát egy középkategóriás árú, de jó nevű terméket választani, ami rendelkezik a szükséges jóváhagyásokkal. Hosszú távon a motor hálálni fogja.
5. Vélemények, tapasztalatok: Ha bizonytalan egy adott olajmárkában, nézzen utána fórumokon vagy kérdezzen autós közösségekben. A tudatos autósok szívesen megosztják tapasztalataikat. Persze fenntartással kezeljük a véleményeket, de ha sokan dicsérnek vagy épp óva intenek egy olajtól, az segíthet a döntésben. Például ha valakinek zajosabb lett tőle a motor. Ezek hasznos visszajelzések.

Összefoglalva, a megbízható olajmárka kiválasztása azt jelenti, hogy olyan terméket veszünk, ami igazoltan teljesíti a szükséges szabványokat, és ezt egy nevére adó gyártó garantálja. Ne hagyjuk magunkat csupán a marketing szövegtől elcsábítani („csúcstechnológia”, „versenyzői formula” stb.), mindig a kézzelfogható minősítéseket nézzük meg a dobozon. Így elkerülhetjük, hogy silány vagy nem megfelelő olaj kerüljön a motorunkba, és hosszú távon gondoskodhatunk autónk megbízható működéséről.

Záró gondolatok

Egy webshop kínálatát böngészve elsőre bonyolultnak tűnhet a megfelelő motorolaj kiválasztása, de ha a fenti szempontokat sorra vesszük, a kép jelentősen tisztul. Először is mindig a saját autónk igényeiből induljunk ki: a gyári kézikönyv előírása szentírás – ebben benne van a megfelelő viszkozitás és minőségi osztály. Ezt egészítsük ki azzal, hogy figyelembe vesszük a használati körülményeket (éghajlat, vezetési stílus), és ennek megfelelően esetleg finomítunk a választáson a megengedett keretek között (pl. hidegre 0W helyett 5W, nagy melegre 40-es helyett 30-as olaj, stb.). Nézzük meg a nemzetközi szabványokat (ACEA, API): tudatos vásárlóként már ismerjük a jelentésüket, így nem fog gondot okozni az olajcímkén fellelhető kódok értelmezése. Ha azt látjuk, hogy API SN és ACEA C3, már tudjuk, hogy Euro IV-V kibocsátású autóba való, katalizátor- és részecskeszűrő-barát olajjal van dolgunk. Ellenőrizzük az autógyártói jóváhagyásokat is – ez különösen fontos az európai márkáknál. Legyen ott a flakonon a VW, BMW, Mercedes, Ford, stb. kód, amire szükségünk van. Végül pedig válasszunk egy neves gyártó termékei közül, ahol biztosított a minőség és az állandóság. Nem kell a legdrágább egzotikum, de egy hiteles forrásból származó, jó minősítésű olaj hosszú távon pénzt spórol (kevesebb meghibásodás) és nyugalmat ad.

Egy praktikus tanács a végére: érdemes valamennyire előre tervezni. Ha tudjuk, hogy közeledik az olajcsere, időben rendeljük meg a kiválasztott olajat, így nem kényszerből kell az első elérhetőt leemelni a polcról. Tartalék egy liter olajat is tarthatunk otthon az utánötésekhez – természetesen ugyanolyan típusút, amit az autóban használunk. Így ha menet közben csökken az olajszint, azonnal tudunk pótolni a megfelelő fajtával.

A megfelelő motorolaj kiválasztása tehát nem ördöngösség, csupán odafigyelés kérdése. Egy tudatos vásárló ezekkel az ismeretekkel felvértezve már magabiztosan eligazodik a webshopban kapható olajok között, és ki tudja szűrni azt a terméket, amelyik a legjobban illik az autójához. Ha a fenti lépéseket követi, biztos lehet benne, hogy motorja a megfelelő „éltető nedűt” kapja majd, ami hosszú távon meghálálja a gondoskodást. Jó vásárlást és gondtalan autózást kívánunk!